Tupac Blog

"Figyelj arra amit mondanak, ne csak bólogasd a fejed a beat-re, lesd a játszmát, és figyelj arra amit beszélek"

Translate Page

Facebook Oldal

Megtalálsz itt is

Partnerek

Mi lett volna, ha... A Köszönőbeszéd

2011.10.10. 01:29 MCLetEmSee

Még a 15. évforduló alkalmával böngésztem a neten olyan bejegyzések után mint a "Hogy nézet volna ki 2Pac 40 évesen?" és rátaláltam még egy hasonlóra. Habár nem képről van szó, hanem egy 'fanfic' vagy nevezzük rajongói-fikciónak. Elég hosszú maga a szöveg, de higgyétek el, megéri elolvasni... A történet arról szól hogy mi lett volna ha 2Pac túléli a végzetes éjszakát és napjainkig tudott volna zenélni...


A szerző megjegyzése: Rengeteg alkalommal átfutott az agyunkon - hol tartana Tupac ha még mindig élne? Még mindig zenével foglalkozna, és vajon beillene a mai zenébe? Ebben az exkluzív, AllHipHop.com történetben, Pac élete és halála előtt tisztelegve, megalkottunk egy alternatív valóságot, egy olyat ahol Tupac még mindig él.

 

Az egész hely csendes. Minden egyes ember aki helyet foglal, a legjobb ruházatában érkezett, mind részt vesz hogy tiszteletét tegyék. Túlnyomó szorongás szövődik közöttük, de egyikőjük sem mer megmozdulni. Még megmoccanni sem. Minden szem ugyanabba az irányba néz, összpontosítva az emberre az emelvényen.

Az általában mindig jól öltöző Sean “Diddy” Combs magára irányítja mindenki figyelmét a Staples Centerben. Kezében ott tartja révületük feloldásának kulcsát – a boríték, benne az este utolsó nyertesének nevével.

Az 54. Grammy-díjátadó már eleve messze szórakoztató műsor, egy nagy, koncert-szerű látványvilággal és hangzással. Most, ebben a pillanatban nincs olyan nagyság és pompa, nincs egy halk suttogásnál több. Csak Diddy van, borítékkal az ujjai között és az elviselhetetlen várakozás elöntve a helyszínt. Végre beleszól a mikrofonba, felerősített hangja vibrál az aréna hangszóróin.

És az Év Legjobb Albumának Járó Grammy-t kapja... … …,“ Diddy megkezdi, a papír szakítása visszhangzik a Staples Centerben ahogy felnyitja. Elolvassa, aztán az ajka felhúzódik mint egy Broadway függöny. Mögötte a mosoly ami olyan fényes mint a ház fényei. Diddy feltárja féktelen lelkesedéssel.

My Time Away!!! Tupac Shakur!!!

A Staples Centert azonnal megtölti az ováció. A hangzavar vetekszik egy szökőárral. A teljes közönség feláll a lábaira és folytatja a tomboló tapsot. Tupac még mindig ül, az arcán látni a hitetlenséget. Ahogy rázza a fejét, betemeti arcát kezeibe, kissé kilóg szürkés szakálla keze alatt. Akik körülötte ültek, buzdítják Tupac-ot hogy keljen fel, könyörögnek neki hogy vegye át a díját. Diddy elkezd integetni az emelvényről.

Gyere már fel Pac!” szól bele a mikrofonba. Mindenki hallótávolságon belül izgatott, de ideges. Korábban este Tupac megnyerte 'Az Év Dalának Járó Grammy'-t, visszatérő dalával, a “Bullets”-val, egy érzelmileg teletöltött, önéletrajzi történettel, aminek Combs a producere. Ez a találkozás azonban elkerülhetetlen volt; mintha előre megírt, előre megtervezett volt ismeretlenek által a ceremónia előtt.

De egy pillanatig Tupac nem mozdul. Még felesége, Keyshia sem tudja megmozdítani. Ülve maradt, leragadva a száguldó gondolatai által. Tupac egy szót sem szólt a nyilvánosságnak vagy a médiának - egy televíziónak, rádiónak vagy még egy magazin interjúnak sem - amióta felkelt majdnem az egy évtizede tartó kómájából, amiből azt gondolta a média soha nem fog felébredni. Az albumon tett munkáján kívül amit megdíjaztak, senki a személyes körein kívül nem hallott róla senki semmit. És most hirtelen habzó szájjal várják, hogy Tupac mit mond amikor megtöri a csendet.

A nyomás a társai és rajongói között is leküzdhetetlen. Tupac végre lábaira áll, ami csak felerősíti az ovációt. Először édesanyjához, Afenihez fordul, aki tőle jobbra áll. Gratulál a fiának először egy öleléssel, majd egy puszival. Tupac balra fordul, ahol felesége várja. Ajkaik találkoznak. Ránéz, gyorsan letörli a nő könnyeit az ujjaival. Rámosolyog, aztán odaadja neki a sétabotját. Kiegyenesíti kabátját mielőtt az emelvény felé indulna.

Az éljenző tömeg hangját erősen érzi mögötte. Olyan érzés mintha felfelé nyomnák az emelvény lépcsőjén. Vissza se tudna fordulni, ha akarna sem. Egy kék csillogó ruhás fiatal hölgy üdvözli fent. Átnyújtja Tupac-nak a Grammy-díjat, orcán csókolja és belesúg valamit a fülébe.

Már évek óta vártunk erre a pillanatra,” súgja élénken. Aztán rámutat a mikrofon irányába, ahol Diddy áll és várja. Most már nem mosolyog, az arca komollyá válik. Egyik férfi sem tesz egy lépést sem a másik felé pár pillanatig. A várakozó tömegnek szembenézésük óráknak tűnnek. Végül Diddy kinyújtja kezét, Tupac válaszul kinyújtja sajátját. A két zenész ikon, akik hírhedten riválisok, kezet ráznak, a közömség megkönnyebbülésére. Ami következik az nagyobb elégedettséget fog nekik okozni.

Tupac Shakur és Sean “Diddy” Combs egymáshoz húzzák egymást, egy testvéri öleléshez.

Sajnálom,” mondják egymásnak egyidejűleg, megtörve az ölelést, újra egymásra néznek sokkban. Aztán nevetésben törnek ki, ami felderít mindenkit.

Kösz, hogy beleegyeztél a dalba,” kiabálja Diddy, át a közönség tapsán.

Kösz, hogy felajánlottad,” válaszolja Tupac, hasonló hangnemben.

 “Hát… már várnak!

Diddy odébb áll, ahogy Tupac a mikrofonhoz lép. A közönség növekvő éljenzéssel válaszol. Az ováció fülsuketítő. Tupac elnyeli a tapsot amint a fejét lehajtja. A taps lassan abbamarad, de senki sem ül le. Mindenki állva marad. Pillanatokkal később a helység néma csendbe borul. Minden szem Tupac-on.

Én...” kezdi, finoman szól a készülékbe. “Elsőként szeretném megköszönni…

Hirtelen egy ismeretlen, valaki a közönségből bekiabál, “Imádunk Tupac!

Én is titeket,” válaszolja Tupac. A közönség megtapsolja. Tupac megemeli a Grammy-díjat szemmagasságban és rápillant. Mosolyog. Egy könnycsepp lefolyik az arcán ahogy végül megkezdi a köszönőbeszédét.

Elsőként szeretném megköszönni és méltatni édesanyámat, az erős királynőt, Afeni Shakurt. Anya, eltűntem, nem voltam több egy testnél. Én egy élettelen teher voltam. Elengedhettél volna, csinálhattak volna akármit az orvosok hogy véget vethessenek a fájdalmaimnak, a te fájdalmaidnak. Tudtad hogy még kijövök! És EZÉRT... jobban tisztellek mint akárhogy is tudnám szavakba önteni! Szeretlek Anyu.” A közönség tapsol.

Én alapjában meghaltam akkor este Suge-gal, mikor rám lőttek. De a zeném nem, mert igaz barátaim vannak ebben a játszmában, akik nem hagyták meghalni! Ezért szeretném megköszönni a Tha Outlawz-nak; ti még mindig a harcosaim voltatok, a testvéreim, és imádlak titeket. És örülök hogy férfiak voltatok és összezúztátok azt a kurva nézeteltérést!” A közönség kuncog ahogy Tupac megejt zavarba ejtett mosolyt, mihelyt rájött hogy káromkodott élő adásban. “Oh, elnézést… Köszönet Amadeus-nak és Kay Slay-nek, nemes testvérek vagytok hogy belementetek."

Szeretném megköszönni Eminemnek, hogy egy rajongóhoz hűen azt tette a zenémmel amit csinált. Szeretném megköszönni az összes DJ-nek, akik nem engedték hogy a szavaim kárba vesszenek. És az összes zenésznek, akik új szövegeket akartak velem nyomni, de nem válaszoltam… Ne vegyék személyesen. Ne törődjetek vele. Nem rólatok volt szó, a zenéről volt szó! Vártam a szívemre hogy újra visszahúzzon, nem egy meghívásra, nem egy klubzenére, és tuti nem arra akinek most nem megy!” A közönség tapsol.

Tíz évig aludtam és az albumaimat még mindig veszik. Nem kellett változnom az idővel, mert amit csináltam, amit CSINÁLTUNK mint Hip Hop zenészek, még a lövöldözés előtt az időtlen volt. Nyilvánvalóan ugyanezt csináltam a “My Time Away”-vel." A közönség tapsol.

Szeretném megköszönni Puffy-nak a… Oh, elnézést; szeretném megköszönni Diddy-nek hogy dolgozott velem, még ha úgy is hogy nem egy stúdióban dolgoztunk. Az a szám… Mindkettőnk élete, sőt mindegyikőnk életét tölténygolyók vették körül, úgyhogy Diddy, te és én voltunk a tökéletes páros arra a számra.” A közönség tapsol.

És Miss Wallace… a szívem szakadt meg, amikor hallottam Biggie-ről. Én nem akartam hogy így történjen. Én nem akartam hogy bármelyikőnk életét így érintse. Ő egy apa, egy remek MC, és főként egy gyermek volt, akit édesanyja végtelenül szeretett. Akárcsak az enyém. Bocsánatért esedezem és részvétem.” A közönség tombol.

A lenyűgöző feleségemnek, Keyshia Cole-Shakur-nak, nem tudom eléggé megköszönni hogy mellettem álltál mint a barátom, hogy újjáépítetted magabiztosságomat, nem csak rímelni, hanem egyáltalán járni tudjak. Köszönöm hogy vissza tudtál segíteni a stúdióba. Szeretlek baby!” A közönség tapsol.

És végül a rajongóknak… Köszönöm hogy támogattak, hogy ide segítettek és végig kiálltak mellettem. Köszönöm az összes lapot és imát. Ti hoztatok vissza. Nem tudtam volna ezt véghez vinni nélkületek! Mi zenészek, egyikőnk sem tudna élni szó szerint vagy szakmailag a ti odaadásotok nélkül. Szóval, ez a díj és ez az album ti értetek van! Szeretlek titeket! Köszönöm!

A Staples Center ismét megtelik jelentős tapsviharral. Tupac megemeli a Grammy-díját a feje fölé a levegőbe hogy mindenki láthassa. Ő él, és hála a zenéjének mindigis élni fog.

- írta Joe Walker 

2 komment

Címkék: mi ha grammy big lett volna él díjátadó 2011 eminem tupac notorious 2pac cole shakur keyshia outlawz biggie makaveli afeni

A bejegyzés trackback címe:

https://tupac.blog.hu/api/trackback/id/tr103290892

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

KékTigris 2011.12.26. 22:30:52

Ha 2Pac még élne, akkor a világ már rég elfelejtette volna azt a Justin Bieber nevű fülrontó énekest.

MCLetEmSee · http://tupac.blog.hu 2011.12.26. 22:39:44

@Thane: Egyetértek :D A mai rap nem az ami a 90-es években volt...