A TruthAboutTupac.com-on találtam egy érdekes bejegyzést az egyik adminisztrátortól, ami többnyire egy részlet a Tupac Remembered: Bearing Witness to a Life and Legacy című könyvből. John Cole Tupac gyerekkori egyik legjobb barátja és szobatársa volt. Érdekes hogy John Gilfordból való, ami Baltimore egyik leggazdagabb negyede.
John és Tupac barátsága, ami a Baltimore School for the Arts-ban kezdődött kikezdte a sztereotípiákat. A tény hogy Tupac, színész szakon, Baltimore egyik legrosszabb részéről való és John, képzőművész, az egyik leggazdagabb részről nem befolyásolta a kapcsolatukat.
Tupac egy olyan részen élt, ami drog hotspotként volt ismert. Rengeteg drog díler volt a környéken, így sokszor velük lógott. De nem árult drogot - ő a Művészeti Főiskolára jelentkezett és művészibb próbált lenni, jobban akart koncentrálni a művészetre mint a thugságra. De ez akkor jutott az eszébe, amikor este hazafelé ment. Még a saját szomszédságában is egy kívülálló volt - az emberek azon a környéken nem fogadtak el, hacsak nem éltél ott már egy jó ideje, úgyhogy nem sokat töltött ott. Amikor találkoztunk, el kezdett menni több partira is, ahova én is mentem. Sokszor mentünk együtt a bátyám V W-ében, nem csináltunk sok mindent, csak kocsikáztunk, hátha belefutunk valamibe. Jada unokatestvére, Jada, Tupac és én egyfolytában együtt lógtunk. Egy szorosan összefonódott csapat voltunk.
Az én életemben és Tupac életében több párhuzam is volt; mindketten apa nélkül nőttünk fel és mindkettőnknek anya-figura volt a példaképünk. És ez miatt nem tudtuk megérteni a férfi világ egy bizonyos fokát. Ha úgy nősz fel ahogy mi, nem olyan lesz minden ahogyan kéne. Minket nem arra neveltek hogy megjátsszuk a kemény, macho bravado, "nézzük kit verhetek meg" vagy "nézzük kinek szólhatok be"-t. Nagyon sok tekintetben közel voltunk egymáshoz, és azt hiszem ez lehetet az egyik ok.
Hiányolom Tupac nevetését és azt hogy hányszor át szokott cseszni. Hiányzik ahogyan megoldást talált bizonyos szituációkban, és más felfogással kezelni. Csak pár ember képes erre.
Tupac egyre több hírnévre tett szert. Szeretek szórakozni. Egyel több ok amiért olyan jól megvoltunk egymással. Ő mindig színpadon volt. Ő mindig szórakoztató volt, mindig feldobta a hangulatot. Elmentünk bulikba és stand-upolt tíz vagy tizenöt emberrel feltűzdelve. Több különböző karaktert is eljátszott. Az egyik kedvencem volt ez az öreg, részeg, fekete ember, Redbone, aki tántorogva belefutott dolgokba. Redbone időnként az idegeimre ment. Tupac kettő vagy három napig is a karakter bőrében maradt. Azt mondtam: "Figyelj, valami mást kellene játszanod. Már nagyon unom Redbone-t."
Miután Tupac elköltözött Kaliforniába, mi nem beszéltünk amíg nem hívott el hozzá lógni, mikor táncos volt Humpty-ékkal. Aztán mikor forgatták a Poetic Justice-t (Hazug Igazság), újból áthívott. Amikor belefolyt a thugos dolgokba, az már nem annyira érdekelt. Ez annyira megjósolható volt. Nem az egyik legkreatívabb dolog. Azt hiszem végül is megunta azt a szerepet, de bent ragadt. Talán az egyetlen lehetősége kijönni a szerepből az a halál volt.
John Tupac unokahúgával és unokaöccsével játszik, Nzingha és Malik.
"Semmi Nem Jöhet Közénk
Johnnakne beszéljünk a pénzről
felejtsük el a világot
egy pillanatra mulassunk
az örök bajtársiasságunkban
a Szívemben tudom
lesz egy nap
hogy nem emlékszem
az időre amit eltöltöttünk
te barát voltál
amikor legalul voltam
és nekem barátom lenni
nem volt könnyű vagy divatos
mindegy hogy milyen híres
lettem te maradsz
a feltétlen barátom
feltétlen a szó legigazibb értelmében
azt gondoltad hogy elfeledem
azt egy álom pillanatáig
hogy mellőzlek
ha igen emlékezz erre innentől mindörökké
semmi nem jöhet közénk"
forrás:
TruthAboutTupac.com
Tupac Remembered: Bearing Witness to a Life and Legacy
Tupac: Resurrection, 1971-1996
