Bill Garland újracsatlakozott fiával kevesebb mint két évvel a Las Vegas-i golyók előtt, amik örökre elválasztották őket egymástól. Tupac édesapja visszaemlékezik...
"Egész életemben azt hittem apám halott. Miután meglőttek, felnéztem, ott volt egy nigger aki teljesen úgy nézett ki mint én. És Ő volt az én apám; akkor tudtam meg. Még nem csináltattunk vérvizsgálatot, de a nigger teljesen úgy nézett ki mint én és a másik nigger meghalt. Szóval úgy érzem hogy átléptem az apai határt. Meg akarom ismerni, és ismerem is. Már beszéltünk és már meglátogatott és segített amikor lecsuktak, de azon túl vagyok."
Sok fontos férfi figura volt Tupac Shakur életében. De addig nem volt, egészen 23 éves koráig, mikor megismerte a biológiai édesapját. A Jersey City-i Fekete Párduc szervezet tagja volt a '60-as években, Bill Garland megismerkedett Afeni Shakurral egy stratégiai ülésen 1969-ben. Kettejüknek volt egy rövid afférjuk 1970-ben, ami Tupac születéséhez vezetett, 1971 június 16-án - amíg Afeni börtönben volt.
Külön éltek, de a család körül fiának korai gyermekkorában, Garland elszakadt a '70-es évek közepétől egészen a 1994-es New York-i Quad Studiosban történt lövöldözés felépüléséig. 'Pac meggyilkolása után, két évvel később, Garland beperelte Afenit a vagyon feléért, hamis halotti anyakönyvi kivonatot állított ki róla. Garland elvesztette a pert, de a DNS teszt amit csináltatott bizonyítottan kimutatta, Ő volt az apa.
Fiának halálának 15. évfordulóján, Bill Garland, aki most 61 éves, a Jersey City Égetőmű Hatóság alkalmazottja és hat gyermek édesapja, meglátogatta az XXL Magazin hivatalát, hogy Tupacról beszéljen.—Vanessa Satten
Már 15 éve hogy a fia, Tupac meghalt. Miként érez, mikor visszaemlékezik?
Billy Garland: Még mindig fáj. Olyasvalakiről beszélünk, aki a részed volt. Akivel szeretnél még több időt tölteni mint apa. Valaki akit szerettél és... tizenöt év, olyan mintha tegnap lett volna. Üzenem mindenkinek, a legutolsó dolog amit érezni akar, az az amikor elveszti a gyermekét. Az egyik legfájdalmasabb dolog a világon. Szerencsére - nem tudom szerencsére vagy sem - egy olyan gyermek akit gyakran látni. Megyek az utcán és látom a képét pólókon. Látom a magazinokban.
Hallja is...
A rádióban minden nap. Tudja, nem én vagyok az egyetlen aki elveszített egy szár gyermeket. De egyike vagyok azoknak a szülőknek, aki látja és emlékeztetik róla minden nap.
Lenyűgözi? Nincs annyira sok sztár aki ennyire nagy, domináns rapper.
De igen, legfőképpen azért mert mindig is a fiam marad. Ő soha nem volt "2Pac, a szupersztár". Sokat játszottunk Monopoly-t együtt. És próbált csalni. [Nevet] Igen, a börtönben. Jelentéktelen dolog. Napraforgó magokat ettünk együtt. Meg volt az érzéke ahhoz mikor kell otthon lenni, akárcsak bárki más. Törődött az emberekkel. Az számított neki. Tényleg törődött az emberekkel. Azt hiszem amiatt volt annyira dühös amikor kérdőre vonták elkötelezettségét, a szereteték a fekete emberekért. Az egész Keleti/Nyugati Part dolog, csak koholmány. Nem kell hogy elmeséljem. Szóval amikor az közbejött, zavarta. Mert odaadta volna a szívét, lelkét. Odaadó személyiség volt. Bármijét megosztotta volna az emberekkel. Bement volna egy boltba és [ha lett volna] egy Fekete ember aki nem tudott venni egy 1500 $-os cipőt, megvette neki. Gondolja hogy az a Fekete ember elfelejtette Tupacot? Ő ilyen volt. Bár nem hiszem hogy ezért csinálta volna ezt. Azért mert Ő megtehette, Ő pedig nem. Ő ilyen volt.
Tupac 25 évesen halt meg. Sok ember nem fejlődik felnőtte 25 évesen. Gondolja hogy ez volt vele a helyzet?
Sok gyermekes dolga volt. Mikor meglátogattam [a Clinton Javító Intézetben] Dannemorában, meg kérdeztem volna pár dolgot - az éretlen viselkedését, amikor a riporterekre köpött. Azt mondta volna: "Apa, tudom hogy hiba volt." Azt mondta volna. Le akart nyugodni. El akart menni moziba filmeket nézni, otthon maradni. Nyugodtabb életet élni. De egyszerűen rajtakapták. Ha egyszer is rajtakapják amikor olyasmit csinálsz, akkor megbélyegeznek. Aztán már elkezdesz úgy viselkedni, sajnos. De szó mi szó, minden pillanatban Ő mindig egy reális gondolkodású ember volt.
Milyen volt a kapcsolatuk? Szerintem kevés embernek van olyan kapcsolata, mint amilyen maguknak volt. Az embereket kissé megzavarja.
Tudom, tudom. Valaha zavart, de most már nem. Mert egyvalamit elmondott és az az volt hogy szeretett. Öt éves koráig ismertek. Elvettem egy másik nőt. Akkor hagytuk ott a Fekete Párduc Pártot - én és Afeni, ott ismertük meg egymást. Szóval nem tartottuk tovább a kapcsolatot. Kétség kívül megfordult a fejemben hogy jobb apának kellett volna lennem. Nem kétséges. Ezt a terhet viselni fogom egész életemben, mert lehetett valami amit jobban mondtam vagy csináltam volna, talán máshogy alakult volna az élete. Úgyhogy ezt viselni fogom egész életemben. Az első alkalom amikor újra találkoztunk akkor volt amikor először meglőtték New Yorkban. Szinte mintha a Keresztapából lett volna az a jelenet. Felmentem a szobába, meglátott, beszéltünk és megmondtam neki hogy mellette leszek, és akkor tudtam meg hogy én vagyok az apja.
Nem látta öt éves kora óta?
Nem. Nem láttam és nem is beszéltünk sajnos. Láttam a Juice (Hosszú Lé) című filmben, akkor volt először. 1991-ben volt. És, ironikusan, volt egy újságíró aki beszélt vele - Karennek hívták - Jersey City-ből ismertem. Eszembe jutott hogy beszélek a nővel. De később rájöttem hogy más dolgok miatt nem kéne találkoznom vele. Nem mondok neveket. [rámutat Afeni képére a falon] Szóval hagytam úgy a dolgot ahogy volt, nem akartam azt gondolja hogy akarok tőle valamit. Én vagyok az egyetlen aki soha nem kérhet a fiától semmit, ha érti mire gondolok. És én emberekről, családtagokról, barátokról beszélek akik úgy tekintettek rá mint egy árucikkre - nem szeretnék csorbítani - de ki használta ki. Autókat vett volna az embereknek és azt mondanák:"Oh, ez a kocsi nem elég jó." Házakat vett volna és - ezt mondta volna; Isten lássa lelkemet - azt mondták volna: "Nem elég nagy ez a ház." És én ezen meglepődtem.
Szóval öt éves korától egészen 21 éves koráig nem találkoztak?
A Juice-ig nem. Ott ültem, néztem a filmet és sírtam. Láttam a bemutatót. Nem tudtam melyik fiú volt az enyém amíg meg nem láttam. És ismertem valakit a moziban aki rám nézett és azt kérdezte: "Mi a francért sír ez az ember a kibaszott első sorban?"
De csak úgy feltűnt a képen és tudta melyik a fia?
Látta a filmet? Úgy néz ki mint én?
Igen. Teljesen mint maga. És semmit nem beszéltek az évek alatt?
Semmit.
Ez őrület. Maga ült egy moziban és hirtelen feltűnt a vásznon?
Igen. Maga mit tett volna? Csak úgy feltűnik a forgatás alatt? Ezt kérte tőlem az ügyvéd. "Hát, tudja hogy New Yorkban lesz egy koncertje. Miért nem megy hozzá?" Be kellett volna mennem a hátsó ajtón, mint valami csöves és azt mondani: "Hé,'Pac, én vagyok az apád?"
Mikor elment hozzá a kórházba, mit mondott magának mikor először meglátta, és mennyire vette észre hogy hasonlít rá?
Tudta. Sokkolta. Amikor lejött a kerekesszékben, mikor otthagyta a kórházat - amit nem kellett volna neki, mert beszerzett valami fertőzést - rám nézett, mosolygott és annyit mondott: "Nézzenek oda, csak úgy." Én voltam a legboldogabb ember a Földön mikor visszamentem Jersey City-be. Basszus a szívem duzzadt a boldogságtól. Találkoztam a fiammal és szeretett. Mosolygott rám. Baszki, az nagyon megfogott. Úgy voltam: "Csesszék meg!" Úgyhogy így történt. Furcsa dolgok vannak az életben.
